Donna és a Doktor i. sz. 79-ben Pompeiibe érkeznek, a Vezúv végzetes kitörése előtti napon. Donna unszolja a Doktort, hogy figyelmeztessék és mentség meg az embereket a pusztulástól, de a Doktor hajthatatlan: a múltban már rögzült eseményekhez tilos hozzányúlni. Az utcán hagyott TARDIS-t távollétükben egy műgyűjtő, Caecilius házába szállítják. A Doktor és Donna utánamennek, összeismerkednek a családdal. A lányuk Evelina egy telepatikus-és jövendőmondóképességgel rendelkező női renddel, a szibillákkal áll kapcsolatban, s a fűtőrendszerből felszálló gőztől elkábulva kitalálja a Doktor és Donna nevét, honnan jöttek, kicsodák. Közben időnként megremeg a föld... Donna észreveszi, hogy Evelina karja részben kővé változott s érdekes módon az eljövendő kitörést nem látja a jövőben. Miért tartja a szibillák főnökasszonya hamis próféciának Donna szavait a Vezúv kitöréséről? Kik azok földalatti istenek, akik a város alatti fűtőrendszerben és a Vezúv gyomrában laknak?... Mit keresnek egy főpap lakásán bizonyos kőbe faragott áramköri elemek? A Doktor rájön, hogy a vulkán nem fog felrobbanni, energiáját más célra valakik elterelik. Egy alternatív jövő van kialakulóban, amiben Pompeji nem fog elpusztulni. De van-e joga az idővágányokat sok ezer ember halála árán visszaállítani az eredeti irányba?
