Marcus Crassus tudomást szerez arról, hogy az egyik előkelő római megpróbálja elorozni előle Spartacus és a lázadók leverésének dicsőségét. Mindez fölháborítja a gazdag patríciust, aki úgy gondolja, hogy ez őt illeti meg, különösen miután ennyi pénzt, időt és fáradságot áldozott a rabszolgafelkelés leverésére. Spartacus arra törekszik, hogy megpróbáljon megfelelő előnyt biztosítani a maga számára a rómaiakkal való esetleges tárgyaláson. Közben megadja a végtisztességet az egyik elesett testvérének.
