Az 50-es években az Egyesült Államokat és Kanadát fenyegető szovjet bombázókkal a NORAD, azaz Észak-Amerika légelhárítása vette fel a harcot. Ez a rendszer egyesítette a rádiólokátorok egész láncolatát, amely az esetleges adások időbeni észlelését szolgálta. A rendszerhez tartozott még több száz nagy és nehéz vadászgép, amelyek bármikor bevethetők voltak. Az óriási északi pusztaságok fölötti jelenlétükkel komoly elvárásoknak kellett megfelelniük. A háború utáni korszak egyenes szárnyú vadászgépeit a „százas” kategória fürgébb vadászgépei váltották fel, amelyeknek már nyíl vagy háromszög alakú szárnyuk volt — az F-101 Voodoo, az F-102 Delta Dagger és az F-106 Delta Dart. Ezek a gépek azon kívül, hogy a hangsebesség kétszeresét is elérték, új technikát hoztak magukkal, például az önvezérlő és az irányított légi elhárító rakétákat, és a nagy hatótávolságú rádiólokátorokat.
